Milánkaland A’la bolognese, avagy a random trippelés redefiniálása.-1.rész

ÚJRA VAN MILÁNKALAND!!! A kis észekolasz trippem annyi élménnyel és királysággal kecsegtetett, hogy van egy viszonylag hosszú élménybeszámoló anyag, amit terápiás jelleggel írtam. Szóval, hogy ne legyen geciuncsi, kb 1-2 naponta felobálom őket 2-3 oldalas részeltekben! Első ízben az utazás napját foglaltam össze , mert az is elég emlékezetesre sikeredett!

Első rész:

Cirka egy héttel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, egy alkohollal jócskán átitatt(3sör 2 jäger) éjszaka záróakkordjaként, hogy akkor Milán most skyscannerrel elmegy és megkeresi a bárhová alternatíva legolcsóbb ajánlatát. Így lett egy random Bolognai út, amely kiteljesedett egy Milánó-Velence-Bologna triumvirátus meglátogatásában.

Kezdetek

Szombaton reggel, cirka 2óra alvás után megdöbbenve konstatáltam, hogy bizony már megint kár volt alkoholt inni, ennek többrétegű oka volt, de a történet szempontjából legérdekesebb, hogy Vettem egy retúrt Bolognába!!

Első kérdés, ami alkoholgőzös, aznapos, still drunk(?) kobakomban megfogalmazódott:

MIÉRT?! Mármint emlékeztem rá, nagyjából, de azért egy laza alvás és egy kis tisztánlátás után ez még az általam várt randomsági szintet is megütötte.

De hát nincs mit tenni, refund nincs, menni kell. Gyors ráírtam haveromra, aki ilyen esetekben segítségemre van, meséltem neki a szituról, majd megjutalmazott egy extra lábhelyes üléssel, elismerését kifejezvén….

Programok (remélem köcsögök nélkül)

Aztán az oké, hogy repülök, de akkor mifaszt kellene csinálni a legöregebb egyetemvárosban, nettó 3, bruttó majdnem 4 napot? Gyors guglizás után kijött amit sejtettem, hogy azért Bologna letudható egy napban- és nincs is bolognai spagetti, fuck you balatoni, szoci vendéglátás-, ezért utazási alternatívák után néztem. Az alap terv az volt hogy akkor minden napra egy móka, és akkor Bologna-Velence-Milánó-Firenze-Bologna útvonalat járom be, de a nevemet is büszkén viselő város és Firenze közötti utazás ugyanannyiba került volna, mint az összes többi buszút, plusz 10€… És az időbe se igazán fértem volna bele….

Így a túra redukálódott egy Bologna-Velence-Milánó-Bologna tripre, ami 24(!!!!) euróból jött ki.

Az egzakt programokat nem igazán találtam ki, a manchesteri utazásomhoz híven, leszállok az állomáson, majd toronyiránt elvet fogom követni. Nyilván É-olasz városok mind geciszépek, ergo esztétikai orgazmus/orgia-hegyek expected.

Szállás

Mivel egész nyáron Airbnb-ztem, és hatalmas életérzés host oldalról, gondoltam meglövöm guestként is a platform nyújtotta lehetőségeket.

De azért előtte, költségminimalizálási szempontokat figyelembe véve körbekérdeztem az összes olasz, majdnem olasz, olasz ismerősös, olaszban tanulós ismimet, hogy nincs-é számomra valami pamlag valahol? NEMVOLT. Aztán gondoltam akkor majd couchsurfolok, de mindenki offolt, hogy nem lesz otthon, nem ér rá, van barátja, meleg, vagy only 6’4” or taller :((( etc…. story of my life… De aki azt mondta, hogy nem lesz Bolognában, és mégis látom, kegyetlen megagyalom …:DDDD

Így maradt az eredeti terv, az ERBÍÍENBÍÍ. Szétkémlelve a kínálaton, a lehető legrandomabb helyeken akartam aludni. Így jött az, hogy az első, bolognai estémet egy random shared-roomban töltöm több más sráccal. Elvileg nincs messze a vonat pályaudvartól, így remélem gyors megtalálom, mert az offline map amit használok nem nagyon akarta felismerni a címet.

Második este Velencében, pontosabban annak egy már nem cölöpökre vert városrészében- mert mint kiderült, Velence GECINAGY, jóval nagyobb mint a magyar kirendeltségű tava…-, egy biofarmon fogok sátrazni.

Harmadik este, Milánóban egy hostel jellegű kéziszerszámban fogok lakni, amely nagyon olcsónak és mencinek ígérkezik.

Utazás napja.

Ahogy annak rendje és módja, az indulásra szánt pénteki napom elég random volt.  Reggel egy üzleti reggelin vettem részt, a pro bono tanácsadós projektünk egyik hozadékaként. Hát, hogy is mondjam: Salgótarjánban van valami szocialista, retrospektív báj, ami igazán emberközelivé teszi a városkát. Igazából, ha meg akarnánk nézni, milyen lehetett az élet cirka rendszerváltás, a válasz: ILYEN! Ehhez mérten a vállalkozói réteg is elég soványka, de akik jelen voltak azokban látszott az akarás és a lokálpatriotizmus (illetve a magyar virtus, ugyanis a pályázati tanácsadó előadása után nettó 3perc alatt többet tanultam a kiskapukról a pályázati rendszerben, mintha egy 5 kredites kurzust szentelnének a témának az egyetemen…) Ezek után, hogy kicsit feldobjok az amúgy esős, szürke, depresszív napot, agyunk dopaminszintjének indukálására tettünk kísérletet az eredeti országtorta elfogyasztásával. Mint helyben kiderült, tavaly is eme cukrászda nyerte az országtortát, és idén a második helyezett is az ő műhelyükből került ki.

Röviden leírva kulináris élményeimet: UNDIRÍTÓAN FINOM VOLT!

BP-re menet Salgóból Marci barátom felhívta a figyelmemet, hogy tesó amúgy strike van az olasz légiforgalmi alkalmazottak körében 21-én… Mondom fasza, ránézek, a vonatosok is sztrájkolnak, mintha ez ilyen kötelező dolog lenne… De Marci megnyugtatott, hogy eddig a mai napon az összes wizz olasz járat kiment. (végül mi is elindultunk…lsd később)

Ezután ellátogattam a KSH-ba, hogy felvegyem a mikrocenzushoz köthető kérdezőbiztosi pakkomat, úgyhogy watch out hétker, jövőhéttől rommá leszel kérdezve.

Mivel tudtam előre(ami ritka!), hogy a péntekem random lesz, csütörtök este bepakoltam, valamint meg(próbáltam)varrtam a hátizsákom pántját, amivel sajnos rá kellett jönnöm, hogy szerencsés, hogy nem mentem varrónőnek… Ugyanis én nagy bőszen varrtam, már-már mérnöki pontossággal azonosítottam a táska gerincét képző szövet és a pánt statikai pontjait, amely mentén keresztirányú huzalokkal (értsd cérna) megerősíthetem a szerkezet tartását, de kettő végzetes hibát vétettem: Elhittem, hogy meg tudom csinálni, valamint az általam sikeresnek vélt statikusan stabilnak látszó szerkezet sajnos nem állta ki a fel és levételből származó dinamikus mozgás oldal-kereszt-és csavart erőhatásait, így pont a reptéren, check-in után adta meg magát a pánt, úgy véglegesen.

Így nem tudtam mit csinálni, vételeznem kellett egy újat, a feltételezhetően világszinten legdrágább duty-free zónájában… Mivel Hugo Főnök urunk divattervezői készségeit, és a náci rezsim sikkes és szexi zubbonyait magáénak tudó márka alapesetben is túlárazott, egy tatyó a teljes túrám büdzséjének cirka 1,4-szeresébe fájdult volna, ami azért már egy végzetes mértékű kiadásként jelent volna meg a Milán-kincstár könyveiben, amely alapjaiban kérdőjelezte volna meg a likviditásomat, a szolvenciámat és egyéb random pénzügyi szavakat. Lehet hogy még fiktív kötvényeket is kellett volna kibocsátanom, hogy refinanszírozzam a hitelállományomat  NADE ELKANYARODTAM…..

Szóval bementem a Players room reptéri kirendeltségébe, és kérdeztem, hogy van-e táska, és ha igen hogyé? Mondták is nagy szeretettel, hogy persze van, 50 darab euróst kérnek egy converse tatyóért… Erre én mondtam, hogy az sajnos a rezervációs áram felett van, jóval, így ha lehetne, akkor nem lenne… De égető szükséget éreztem egy alternatívára, ugyanis ekkorra már csak félvállra tudtam vetni az előző, papíron táskaként üzemelő csodát….

Erre a hölgy mondta, hogy van egy másik Játékosok Szobája a site-on, ott hátha van valami.

Najó, átslattyogtam oda, ahol tényleg jobb volt a kínálat, de a nagyja DRKO, ami ugye a világ legeredetibb márkája, semelyik divatcikke nem másolja undorító módon egyik ikonikus ruhadarab sziluettjét sem… Szóval ahogy ott nézegettem a pszeudo-Herschel táskákat meg a camo-mintás undormányokat, végső megkeseredésemben megkérdeztem az eladósorban lévő nénit, hogy mennyiért mérik itt a legolcsóbb táskát, fajra, nemre, társadalmi csoportra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, mert ha táskáról van szó, az ember legyen már uberbefogadó (meg amúgy se árt…)

Aztán mondta, hogy van egy PUMA táskájuk, 25€-ért… Csak nem DRKO mondom akkor adjunk neki egy próbát. Erre elővett egy fekete-arany borzadájt, ami annyira illik a stílusomhoz, mint egy öltönyös kutya az ázsiacenterbe… (csak hogy mégse legyek már annyira elfogadó meg polkorr)Nade, a szükség nagyúr, tudhatta ezt a tervező is, mert ilyen SOS piai helyzetekre tervezett haszontárgyaknál az elsőszámú kritérium az ár, így szabadjára engedhette a kreativitását(vagy annak teljes hiányát)… Najó, annyira nem csúnya, MEG ELADÓ!!! Végül 20€-ért vettem, ha még most kapok rá ajánlatot 20€-ért, hozzáadott értékként az új tulajdonos kap egy exkluzív fotósorozatot jövőbeni táskájáról, a világ legszebb olasz nevezetességei előtt!!! MEGÉRI 10 out of 10, best offer ever!(minta: lsd a címlapképet)

Egyelőre ennyi, a következő adásban kiderül, milyen is az élet/éjszakai élet egy olasz-magyar  fentáziaspagettivárosban

 

Addigis maradok örrökkön hű,

A Milán

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s