Milánkaland A’la bolognese, avagy a random trippelés redefiniálása.-2.rész

Bologna első este 

Megérkezésem nem volt hányattatásoktól mentes már eddigsem, erre még rájött egy 20 perces késés az indulamandulánál.

Boardingnál mögöttem ácsorgott két amcsi csaj, iszonyatosan imádom és kilómétekről kiszúrom őket, az a lazaság ami a beszédükből árad, a szlengjük , az OMG „my snapchat story will be sooo long this weekend” kind of stuff, mind-mind árulkodó jelek…

Maga a repülési idő fel sem tűnt, csak az, hogy most a szokottnál jobban pattogott a fülem, még egy kicsit mindig fáj :/ :/ biztos mert a 13-as ülésben ültem…

Leszállásnál egy börleszkbe illő jelenet. Gépről leszállva egy BUSZ várt az utasokra majd beszállva, nem hazudok, 40, azaz NEGYVEN méterrel arrébb letett minket…. Nagyon jó, nagyon fancy, de annyi értelme volt, mint nyalókához légfrissítőt adni (majd egyszer leiírom mikor azt hittem egy légfrissítőre, hogy nyalóka…)

Caplatva kifelé a terminálból, tipikus olasz dolgok: carrefour előtt frissen készített pasta-stand, két lamborghini a lounge-ben, senki nem beszél angolul…

img_4875

A reptéri transzferbusz 11percenként jár ami nem rossz teljesítmény, viszont a köré épített kiszolgálórendszer siralmasan szar. Először meg akartam venni a jegyem, CASH ONLY, elmentem vettem le kesst, megyek vissza, a két amcsi csaj még budapestről szenved vele, mondom nekik hogy cahs only én már megszoptam. Erre elkezdik bedobálni az ájrót, majd kivenni a jegyet. Én a bankautomatából kiszedett 20eurósommal próbálkozom, mindhiába, megkért a rendszer, hogy legyek már kedves kisebb bankjegyekkel próbálkozni… közben dumálgattam a két amcsi csajjal, és egy srávc odajött kérdezgetni valamit angolul… mikor elkezdtem anyázni a gépnek, természetesen magyarul, mondja, hogy jaaa mért nem magyarul beszélünk… Én mondom adom azt is, gyere próbáld meg a jegyvételt te is… Erre franciára állítja a gépet és mondja, hogy a francia jobban megy neki mint az angol/magyar… Nem is értettem, de kiderült, hogy Timód, mert ez a becsületes neve, vallon belga, aki 4 éve él Magyarországiában, programozó, és a szülei 56-os magyarok. Így kis farvízzel, de 4 év alatt tanult meg úgy magyarul, hogy a legfeltünőbb nyelvtani hibája a ragozásban az alanyi/tárgyas keverése, azt is csak néhol, ami valjuk be sokszro natív embereknek is fájNÁK normálisan használni …

Na Timóddal elkezdtünk témázni meg együtt menni a Carrefourba pénzt váltani, mert ugye neki sem ment 50€-sal a gép ami nekem 20€-nál már túl nagy nyomást érzett magán, és inkább fizetetlen szabira ment volna, vagy egy éves MBA-re, mintsem a mi szar nagy címleteinket feldolgozza…

Itt is beszoptam, mert a pénztáros csaj nekem elfelejtette mondani, hogy lehet venni ott is buszjegyet, így csak Timódhoz jutott el az infó, én meg vehettem az automatából, de sebaj elértük a buszt és vánszorogtunk be a városba.

Az offline map amit telóra rángattam megint meghozta gyümölcsét, ugyanis a transzferbusz egy teljesen random útvonalon ment, és meg sem állt egy csomó helyen, így lehuppantunk egy ponton, ahol mindkettőnknek optimális, és segítettem Timódnak megtalálni a lakását, mert ő is Airbnb-vel lakik, úgy mint én, csak ő nem az ár alapján szelektált, hanem minőség, így konkrétan a főtéren van egy teljes lakása, amiben a testvérével meg a faterjával fog lenni a hétvégén… Meg sem mertem kérdezni mennyibe fájt…

Közben feltelefonáltam a hostomat, Fabriziot, aki pszeudo-hostom, mert az eredeti nem volt a közelben, így egy kis kommunikációs nehézségek árán bár, de megtaláltuk egymást.

Milán megint tudatalatt volt okos -bár tudatosan is menne-, sikerült úgy szállást foglalnom, hogy konkrétan szemből indul a reggeli buszom. Így a 10órási buszhoz 9:15 kor kelek….

A forma egyébként elég chill, úgy jött le értem az utcára, hogy még nem dekkelte el a füvescigijét….

A lakás amiben szobát kaptam, egy tipikus régi nagy családi lakás 4-5 szobával, amit színtiszta egyetemisták bérelnek 4-5-en, változó kor-nem-és etnikai összetételben.

Miután okkupáltam vagy oroszosan annektáltam a szállást, gyors bejelentkezés földieknek, majd városnéző túrára indultam, ami szintén nem volt egy nehéz dolog, ugyanis a lakás a viale independenza sarkán volt, ami konkrétan bevisz a centroba és magában is iszonyatosan fless az árkádos,boltozatos- oszlopos kialakításával. Még befelé menet az egyik teret körülölelő erődítmény lábánál belefutottam egy kegyetlenül hangulatos, végtelenül hipster bicikliparkoló/rendezvényterembe, ahol egy kedves lány meginvitált egy partiba rövid ismeretség után, de mivel én várost akartam felfedezni, ők meg még maradtak, mondtam neki, hogy ottali, de sajnos nem találtam meg a Locomotiv Clubot, bármennyire is kerestem (annyira azé’ nem)

img_4883

Menetközben kissé megéheztem és megkérdeztem fabriziot még mielőtt indultam, hogy ha valami olcsót és jót akarok enni, akkor mit egyek? Egyértelműen PIZZA volt a válasz, aminek felettébb megörültem.

Annak meg pláne, hogy az itteni szeletpizzázók legalja is 40x jobb színvonalat képvisel, mint bármely Pizza King, de monjuk ez volt az elvárható minimum a kaja szülőföldjétől.

Az éjszakai barangolásom során a pre-tripadvisori módszert követtem étkem kiválasztásánál, ott vettem pizzát, ahol kurvasokan voltak. És nem kellett csalódnom.

A belvárosba menet megálltam egy kisebb e annál tömöttebb szeletpizzázónál, ahol a levegősebb, puhább, kockatésztájú (téglatest) szicíliai stílusú pizzát árulták. Beneveztem egy margheritára, majd örömkönnyeim közt egy-egy falat pizzát is sikerült lenyelnem… De legalább nem kellett italra költeni…

img_4881

A második váasztásom egy a belvárosi bulinegyedben(itt mondjuk az egész belváros bulinegyed) egy kígyózó sorokban álló pizzeriát találtam be, amely a ropogósabb, vékonyabb, de still levegős tésztájú, a nálunk is ismert körcikk szeletekkel operáló pizzát árusították. Én itt is egy margheritára neveztem be, márcsak a miheztartás végett is.

Megint nem kellett csalódnom. Nyilván mindkét esteben a paradicsomszósz, meg a sajt is just about perfect volt. Ja és tegyük hozzá, hogy mindkettő pizza viszonylag alsó kategóriás volt, a maga szeletenkénti 1,5 €-s árával.

img_4916

Hát a belváros iszonyat szép, és kicsi, akár egy ékszerdoboz. Eddig ezzel a jelzővel Brugges-t illettem, de sajnos, nem sajnos Bologna bitorolta a trónt :/ .

A lényegi nevezetességeket éjszakai wanderingom során elsősorban kívülről tudtam megcsodálni, meg körbefotózni, de a mi mégfontosabb, megtapasztaltam az igazi olasz életérzést, így péntek este. De nézzük milyen is az?

Egy szóban: CHILL, vagy ahogy ők hívják Tranquillo… Mindenki halálnyugodt, senki nem siet sehova, én az egyébként viszonylag tempós járásommal már-már úgy tűntem a közegben, mint aki rohan. Természetesen mindenki iszonyatosan stílusosan öltözködik, legyen az elegáns 40-50es forma, alter arc, vagy streetwear hypebeast, egyszerűen mindenkin az volt aminek lennie kell, senki nem erőltetett túl semmit, és iszonyatosan nagy érzéssel viselték a ruháikat. Azért térek ki erre ennyire, mert nekem ez iszonyatosan imponál, hogy itt az emberek tényleg saját személyiségük kiterjesztésére használják a ruházkodást, nem pedig a ’mi vót az akciós az <>-ban/ben/nál/nél’…

Az éjszakai élet zseniális: kezdve a kis hipster rendezvényközponttól a mini gozsdu udvarig, ahol három bárban álltak az emberek tömegével, és VIDÁMAN, FESZÉLYEZETLENÜL beszélgetek. Egy kis szűk utcában (az összes az) egy pár perc leforgása alatt az étterem dolgozói rögtönzött gitárral kísért nótaestet tartottak, ami felettébb szórakoztatta az egybegyűlteket, köztük engem is.

A legkirályabb dolog mégis az volt mikour a Due Torri lábánál két, klasszikus olasz fiatal srác, egy-egy Üveg(!) vörösboros pihárral a kezében, overly gesztikulálva, heves hangnemben társallgott az élet nagy kérdéseiről.

Az a cirka félévnyi olasztudás, amit egyetemen végigaludtam(hát ki rak reggel nyolcra hétfőn órát? L ) meglepően jól jön vissza, a köszönések, meg a grazie nagyon megy, sőt egy hajléktalannak még az időt is el tudtam mondani, nem feltétlenül jól… Remélem nem ment a busza, vagy valami ….

Olyan 1 körül értem vissza a szállásra, kicsit még flesseltem, meg updateltem a szósöl médiát, majd aludvásra tértem, mert másnap nagy utazás várt Velencébe, nem a tóhoz 😐

A kövcsi részcsiben mindencsi leszcsi amit Velcsiről Tudcsizni érdemescsi!

Puszcsi,

A Milc$y ;*

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s