Milánkaland A’la bolognese, avagy a random trippelés redefiniálása.-3.rész

Szombat Reggel

Szombaton kissé csipásan keltem, majd összepakoltam, felfrissítettem magam és megindultam a szemközt lévő buszmegbe. De mivel Milán vagyok, ezért tettem egy extra kört, ugyanis nem emlékeztem, hogy ki tudek e jutni a lépcsőházból kulcs nélkül. Ezért első körben magammal vittem a lakáskulcsot meg minden, majd mikor konstatáltam, hogy ja sima a kijutás, visszavittem a lakásba a kulcsokat, majd angolosan távoztam.

Mivel végtelen időm volt a buszindulásig(kb egy óra) és éhesség tünetei is jelentkeztek nálam, úgy döntöttem ezt csillapítván beülök egy klasszik szendvicsezőbe. Hát basszameg olyan választék volt, hogy ember legyen a talpán aki ezt ép ésszel felfogja…

IMG_4938.JPG

Végül egy szárítottparadicsomos focaccciába töltött sonkás panint pergettem egy muffinnal, ami kellően lehozott az éhség nevű antidrogról.

Mindezekután becsekkoltam FlixBuséknál, és megindultam Velencei kirándulásomra.

Két óra alvás-blogolás-social media után megpillantottam a cölöpökre vert történelmet, és nem csalódtam….

 

Velence:

Egy rövidke mondatban összefoglalva Velencét: UNDORÍTÓAN SZÉP! De tényleg, van az az állapot, amikor az embert annyi behatás éri valami művészeti alkotás felől, hogy besokal és elájul. Ilyen eseteket először egy firenzei templomban rögzítettek. Esetemben ez a művészeti megcsömörlés abban nyilvánult meg, hogy egy idő után teljesen elengedtem a fozózást, mert nem lett volna értelme, szánalmas próbálkozásaim meg nem adják vissza megközelítőleg sem a dolgokat….

img_4947

Megérkezés

A Busz egy Velence széli parkolószigeten tesz le, ahonnan egy people mover fantázianevű fogaskerekű miújsággal lehet bemenni a városba. 1,5€, élménynek jó, de gyalogszerrel is könnyen teljesíthető táv.Sikeresen vettem két jegyet biztos ami tuti, de hazafelé nem kellett használnom…Ezen a people moveren csapódtam egy random bandához, akik olasz, német, holland kölkökből kozisztáltak, tőlük kérdeztem meg, hogy merre lenne érdemes elindulni, aztán mondták, hogy nyomulhatunk együtt, de aztán végül lemorzsolódtam, mert az egy egységnyi megtett útra jutó szelfieik száma meghaladta az ingerküszöböm olyan 40-nel… Így a jól bevált „ott egy torony, arra biztos királyság van” megoldást választottam. NA, ez Velencében az, ami mégnagyobb fless, ha az ember szeret random mászkálni. Ugyanis a kis kanálisok között egyenes vonalú egyenletes mozgással eljutni A-ból B-be lehetetlen, és tökre király dolgokat lehet látni az ilyen random wandering közben. Viszont azért nem árt egy minimális irányvonalat belőni, én a fő csatornát választottam, ami S alakban szeli át a fő szigetet.Így teljesen random helyett irányított randomságomban végigmásztam egy-két nagyon hangulatos terecskén, sikátoron, ettem egy 3.(!) típusú pizzát, ami az előző kettő ötvözete, szóval kocka, levegős, vaskosabb tészta, de mégis ropog … Zseniális!!

img_5053

Ettem híres olasz főzött fagyit egy eléggé impozánsnak tűnő helyen, nagyon király volt, de itt szerintem a mekisfagyi is finomabb lehet…

 

 

 

Menetközben megtekintettem egy építészeti kiállítást, ami a fenntartható épülettervezés és aaz ipari formatervezés témaköreit boncolgatta. Volt egy két elég látványos installáció, kedvencem a körbejárható hologramfelület #gábordénes.

img_5054

Piazza san marco

Ezután a barangolás után lyukadtam ki a nyilván legfrekventáltabb szent Márk térre, ami konkrétan fullon volt. Kötelező fotólövések mindenhol, énis beleálltam a komformba(itt még láttam értelmét), majd megindultam, hogy belülről is meglessem a dózsepalotát. (a toronyba esélytelen volt feljutni, mert majdnem a tengerig ért a sor…

fullsizeoutput_eae.jpeg

A dózsepalota bejáratánál megfogadtam, hogy becsületesen végigjárom az egészet, bármennyibe is kerül. Így történt, hogy kedvezményes jegyárral 12€-ért kaptam egy kombinált jegyet, amivel a régészeti múzeumot és a képgalériát is megtekinthettem.

Le kellett adni a tatyókat a ruhatárban, de a vizemet kabátzsebre vágtam, mint utólag kiderült a táblákon az volt h. No drinks allowed, de nembaj YOLO meg bada$$…

Maga a tárlatvezetés egy full arannyal kivert lépcsősoron fel kezdődik, ahonnan a hivatali termek, a báltermek, az ülésterem, meg a börtön után a sóhajok hídján át a dózse apartmanjába, majd ki az ajándékboltba.(ez az a rész ahol teljesen elvesztettem a fotózáshoz fűződő motivációmat, és nem hiszem, hogy szavakkal le lehetne írni, hogy milyen a hely, így nem is próbálkozom) Persze minden szoba aranstukkós. Annyi freskóval, hogy ember legyen a talpán aki csak mindre tud vetni egy pillantást….

IMG_5091.JPG

A sóhajok hídjának tényleg van egy elég nyomasztó atmoszférája, full zárt, és csak kis fémrácsokon keresztül látsz rá a vízre… Én is eleresztettem egy nagy sóhajt, csak hogy stay true to da originz.

Egyik sokkból a másikba csöppenve átnyargaltam a régészeti múzeumba/képgalériába, amely elsősorban Velence történelme során felhalmozott kincseket mutatta be. A legkülönbözőbb görög szobrok, vázák, portékák, de még egyiptomi szarkofágok/múmiák is voltak a városban, ami elég király kics gyűjtemény. Persze a miliőhöz itt is a full aranyveretes stukkó dukált, mert hát nagyzási hóbort for life.

IMG_5083.JPG

A képgaléria is tök izgalmas volt, arra a tematikára volt felfűzve, hogy a különböző korstílusokban hogyan változott az északolasz művészek ábrázolásmódja, így rengeteg Pietà-t . madonna cogli bambino meg hasonló vallási témájú képet lehetett látni, ami elsősorban azt a gondolatot fogalmazta meg bennem, hogy azért értem én, hogy sötét középkor meg minden, és hogy a tudományt évszázadokkal visszavetette, de ha nem lett volna fontos része a deizmusnak az istentisztelet művészetbeni és építészetbeni megtestesítése, szerintem a világ azért egy szegényebb hely lenne… Ez a gondolat még előkerült vacsora asztalnál, de erről később…

Aztán a képgaléria egy részén engem is elkapott a kreatív kerékpár, és a korszellemhez híven középkori festmények memeizálásában éltem ki vágyálmaimat…

Ekkorra már cirka 6 óra volt, és reggel 9 óta talpon voltam, így már undormány módon fáradt voltam. Egy helyet akartam még beiktatni az útvonaltervembe, a csatorna túlpartján lévő szent márk székesegyházat és annak elképesztő enteriőrjét, de egy gyors költség-haszon elemzés után elvetettem, ugyanis vagy sétálok 2,3 km-t kerülve, vagy a nettó 50m-es vizi távot megtestem végtelen pénzért úgy, hogy a venue 18:00ig van nyitva, szoval kb nettó 10 percem lenne bent…. Így elengetem, és elégedetten indultam vissza az állomásra. Azt tudni kell, hogy a telefonom, amikor kellene, mindig szeret lemerülni, így 10% körüli töltöttségen, low power mode-ben meg repülő üzemben nyomattam, és szisztematikusan 10 percenként kapcsoltam be gps-t… Ezzel egy baj van, Velence egy kibaszott nagy labirintus… Lehetetlen volt tájékozódni gps nélkül… Aztán az egyik falon felfedeztem egy táblát megy egy nyilacskát amelyik a piazza roma felé mutat, az a hely, ahova nekem kellett mennem…. nagy sürgősen a nyíl irányába vetemedtem, és kincskereső (kisködmön) módjára nyomultam a zeg-zugos sikátorokban a további jelek után kutatva…. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy velem együtt egy kisebb csoport próbálja az újabbnál újabb jeleket a falakon egtalálni, így hírtelen a velencéből kijutás egy csoportos szabadúlószoba élménnyé avanzsálódott…

Nagy nehezen kikeveredtem e térre, sőt még buszt is fogtam, ami egy átszállással eldobott zelarinoba, a velencei külvárosba, aho la szállásom volt.

About a szállás: ugye egy biofarm, amit egy 50év körüli hippi, maurizio üzemeltet. A hely konkrétan a városka határán van egy már megvilágítatlan útszakaszon… Ahogy mentem arra amerre a telefonom maradék akumulátorával a gps mutatta, egyszer csak látom, hogy ECO farm 350 méter, mondom állat, de a telefonom még pont a dupláját, 700M-t mutatott. Az olaszoknak van valami problémájuk a hosszmértékekkel, ugyanis hasonlóképp megszoptam Milánóban is , de erről majd később…

A farm zseniális, sátrakban, fa tákolmányokban, és a farm házrészének szobáiban lehet lakni. ÚGy nézett ki, hogy airbnb-n kifizettem 10€ alapárat, és erre jött volna 10€ sátorár, de kialkudtam, hogy a 25€-s szobát adja már ide 15€-ért ne legyen már köcsög, mert így mindenki jól jár, a szobát, meg amúgy is ki kell ganézni….

Maurizio gagyogott valamennyit angolul, de azért nem tolta túl… Volt egy öreg bácsi, aki az adminisztrációt intézte, na Ő semmit nem tudott angolul, de zseniális volt ahogy gesztikulálva, csak-csak megértettük egymást.

ennek a gesztikulációkon alapuló, multilingvális kapcsolatteremtésnek a csúcspontja az volt, amikor már a szálláson éppen vacsorázve Maurizio beállított egy francia csávóval, aki egy kukkot nem beszélt olaszul vagy angolul, de Maurizio mondta, a maga töredékangoljával, hogy kicsi ember jönni futni, holnap van maraton… Ahogy a csávó franciául magyarázott mindenkinek, Maurizio olaszul neki, angolul(szerűen) nekem meg az Aussieknak, mi meg nekik, ebben a bábeli zűrzavarban az epifánia az volt, amikor MÉGIS MINDENKI MEGÉRTETTE A MÁSIKAT!!! IMÁDOM!!

Mire a szállásra értem, farkaséhes voltam, kérdeztem Mauriziot, hogy van e lehetőség valamit enni on sight, mondta hogy nincs, pattanj bicóra menjél városba pizzázni. Mondom K, csak lepakolok. Akkor betoppantam a szállástér konyhájába, ahol egy ausztrál pár éppen főzőcskézett, és kb 1percnyi ismeretség után felajánlották, hogy kajoljak velük… Én pedig kapva kaptam az alkalmon, lévén éhes voltam, szeretek random emberekkel társalogni, és még amúgy sem voltam soha bedzsinázva…. (most sem lettem…de a remény hal meg utoljára)

A párocska ausztráliából jött, és hatalmas arcok voltak. A csajszi akinek már nem emlékszem a nevére ápolónő volt, Jesse, a srác meg séfből lett szobrászművész…

Így a kaja nagyon király volt, a farmon termelt organic cuccmókból (sütőtök, krumpli, padlizsán, cukkini, hagyma) készült ragu, friss salátával és sajttal.

Ahogy beszélgettünk kérdezgettem, hogy miért vannak itt, mennyi időre stb… Mint kiderült, egy fél éve kaptak Jesse nővérétől egy esküvői meghívót, aki prágában él és horvátországban ment férjhez… #cosmoshit Nyilván elmész a saját nővéred esküvőjére, de ausztráliából a retúrjegy 1700$ volt per koponya…. Tanakdotak és úgy voltak vele, hogy valószínű egyszer lesznek életükben Európában, így fogták magukat és összedobtak egy 11hetes Eurotúrát, Oroszország, UK, Spanyolország, Horvátország, Németország, Olaszország érintésével. Ahogy ők fogalmaztak, teljesen hírtelen felindulásból jött az ötlet, és kimaxolták a hitelkártyáikat egy életre… De az biztos, hogy felejthetetlen élmény lesz…

Jesseről kiderült, hogy szobrokat csinál, mutogatott is párat. Először egy emberméretű (nem szalbazsákot) skorpiót, amit teljes egészében dróthuzalokból csinált… azután egy octopust, amit ausztál pennykből öntött ki réz segítségével. Végül egy két hátsó lábával éppen rugdalódzó lovacskát acélból és rézből… Elég menő cuccok voltak, ő meg ott szerénykedett…. És ekkor jött fel a görög művészet kontra mai contemporary art, hogy ahogy ő is látja ezt a művészet dolgot, a mai festők/szobrászok azért tolják úgy ahogy, mert tisztában vannak vele, hogy esélytelen még csak megközelíteni is az ókor-középkor tökéletességét, ezért inkább alternatív módokat tolnak… És itt vitattuk meg az én vallás-művészet kombinációs elméletemet is, amit igaából mindketten hasonlóan láttak.

Egy kellemes vacsora és asztaltársaság után én 11-kor már úgy szundítottam, mint a bunda, mert másnap 6kor kelő volt, és irány vissza Velence, hogy Milánóba vegyem az irányt….

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s