Milánkaland A’la bolognese, avagy a random trippelés redefiniálása.-4.rész

Milánó:

Hatkor kipattantak a szemeim, gyors összecihelődtem és megindultam a hajnali buszhoz. Azért kellett ilyen korán kelnem, annak ellenére,hogy 9kor indult csa a buszom, mert csak a 6:57-es meg 7:17-es buszcsi biztosított közvetlen velencei utat, így muszáj volt beáldozni az alvást a hatékonyság oltárán…. Szóval hajnalok hajnalán kimásztam a buszhoz, és reménykedtem, hogy valahol van jegyautomata, hát nem volt… Akkor mondom gyors csekk tudok-e a buszon venni. Igen, este 10 és reggel 7 között… A 6:57 az még pont belefér… Hát nem, már nem volt jegy a bácsinál, de az érvem miszerint ez még nagyon 7előtt van 3 perccel meggyőzte és mondta, hogy akkor majd a végállomáson veszek jegyet… Si-si, csak egyel előtte szálltam! #fuckthesystem….

Reggel kurvahideg volt, tengerpart, nap épphogy fent, így kétpulcsiban, nagykabátban, meg a nemrégiben vásárolt nagyi plédje/sál/lepel/akármi alkalmatosságba bugyolálva vacogtam a buszmegben és nyammogtam a reggelim, egy automatás kitkatet…

Nagynehezen megjött a busz, aztán hopponáltam Milánóba, mert végigaludtam a cirka 4órás utat. Nade városom nem névadójához méltón várt reám, ugyanis szakadt az eső…. A busz a külvárosban tett le, ami tök jó, lévén a szállásom 1,4 km-re volt, ami nem táv, mondjuk szakadó esőben nem volt a legnagyobb érzés… Főleg, hogy kontaktáltam a hostommal, és először mondta, hogy persze hülyegyerek gyere, majd mikor már ott voltam a ház előtt, kérdezte, hogy nem e tudnék inkább mégis 3kor menni… Monom NEM, engedjen be valaki… Ez meg is történt, az egyik állandó lakó engedett be. Ugyanis a lakás egy cirka diákszálló, van egy csaj aki a host húga, Bocconin tanul finance-t meg whatnot, meg a másik szobában van 4 ágy annak egyik állandó lakója a srác, aki beengedett, a nevét nem tudom, de délolaszországból jött és turizmust tanult, de most akar specializálódni vagy mesterre menni…. Ez a névmemória sajnos nem megy…. :/

Miután kicsit felszárítkoztam, kapva az alkalmon, hogy szobatársam turizmust végzett arc, megkérdeztem, hogy ugyan mondja már el újra azt, amit tripadvisoron 2 perccel előtte már megtudtam, ezzel is érzékeltetve, hogy mennyire felesleges hivatást választott …

De adott egy mégiscsak hasznos tippet, vegyek 24 órás passt a tömegközlekedésre, mert 4 euróból fektetettnyolcasszor lehet használni, ami takony időben azért nem hátrány…

Erőt véve magamon és az időjárás viszontagságain- amihez egy félév belgia után hozzá kellett volna szoknom…-, megindultam a metróhoz, hogy akkor meglessem a nevezetességeket, majd egyek, mert enni muszáj és jó és prioritást élvezett az északolasz gasztrokultúra felfedezése….

Megérkeztem a dómhoz, kötelező képek, meg szelfik, aztán megpróbáltam bejutni, fél óra utan meg sem mozdult a sor, így elengedtem… Tripadvisron néztem egy fless pékséget, ahol valami tápanyagot vehetek magamhoz, fel is kerekedtem, hogy megkutatom, miután sikerrel jártam, szervezetembe juttattam egy padlizsános pizzaszeletet, meg egy aszaltparadicsomos focacciat, és angolosan távoztam (najó fizettem is)

Ezután végig a gallerie Vittor Emmanuele-n, ami ugye a nagyon fless üvegtetős guccibolt, aminek az egyikvégén a legnagyobb mcdonalds flagship amit életemben láttam….

(itt jegyezném meg, hogy az olaszok a Mekdöncin kívül nem nagyon tolnak más franchiset, vagy csak el vannak dugva, ami meg ugye para, nem nekem, a tulajoknak…) aztán ahogy kijöttem ebből az épületből megpillantottam egy gecimagas tornyot,(új facebook oldal ötlet: GECI MAGAS TORNYOK… Viszonylag véges számú posztot lehetne kirakni, vagy leadni a gecimagasság fogalmából, vagy megvárni amíg megvalósulnak az újabbnál újabb mega, olajpénztégető beruházások…) és elidultam „toronyiránt”… Pun intended… Egy idő után kiderült, hogy az Unicredit székháza és tényleg GECI MAGAS, de messze van L, így elengedtem…

Inkább randomkodtam egy parkban, és követve az egyetlen hüvelykujj szabályt amit városfelfedezésnél magamnak állítok: ha vissza is kell menni, never the same street, és így elrandomkodtam mindenféle templomokhoz meg ilyen olyan kápolnákhoz, míg a Scalanál nem kötöttem ki, ami kívülről elég lehangoló, mert éppen építik vagy valami… Ezután láttam még egy gecimagas tornyot, ami utólag nem is volt olyan magas, csak jól volt pozicionálva… Ez a királyi nyári/őszi/téli/valamilyen évszaki rezidencia, nagy kerttel, meg sok nyírnivaló fűvel-fával-bokorral, meg rengeteg fekával, akik iszonyat nagy formák, de azért parák is…

Történt ugyanis, hogy beugrottam egy csokiboltba, hogy veszek csokit, de az egy eurós csokimat nem tudtam kártyával fizetni, de volt nálam 80 cent, és így megkaptam annyiért… (így kell ezt, Sidenote: multkor astoria fornettiben kaptam két sajtos pogit ingyen, mert úgy kérdeztem, hogy kifutja-e 100 forintból két sajtospogi, erre a csaj kivett kettőt és mondta , hogy szia… gondolom nem futotta ki… de legalább nem kellett felváltanom a 2000esemet…)

Nade ahogy megyek a kastélyba egy feka odalép és elkezd valami színes fonott retket a kezemre kötni… a „ah yoa ale e playbay” (direkt a-val mert így mondták) szenegáli akcentussal éppen diskurzusra fogtak, de én már tapasztalt turista vagyok, így tudtam, hogy vagy menetközbe a spanciai kirabolnak, amíg nem figyelek , vagy csak simán valami lehúzás lesz a végén, aminek az alapja a peer-pressure és az elköteleződésből fakadó érzelmi kötelék a portéka és a fizetési hajlandóság között… Na nálam a peerpressure rész működhetett volna, de mivel teljesen apátiával álltam a kedves kis műsorhoz és üres jókívánságokhoz, így a második aspektus megszűnt létezni, így akkor sem adtam volna „donáshán”-t, ha nem az utolsó 80 centemet basztam volna el csokikára… De bazzeg nem adták fel, a just coins just coins ból átváltottak a gimme 10 i give you back 9, de miután nem értették meg, hogy nincs nálam KP, cártam, hogy valamelyik előkap egy POS terminált….

A palota/kastély/ uralkodói komplexusok megtetesülése, ergo hívd aminek akarod, ISMÉTELTEN kívülről naon cépke volt, de belülre nem jutottam be, mert egy kiállításon nagy volt a sor, a másik meg michalangelo szobrainak GIPSZLENYOMATA 15€-ért felejtőske volt…

De végigmentem meg belestem mindenhova ahova lehet, csak nem nagyon fizetgettem, ha nem volt muszáj….

Az épületkomplexumot körbe ölelő park végén volt egy diadalív, ami ugye must see dolog, így átvágtam a parkon aminek teljes úthálózata úszott a sárban… Ezeknek az olasz várostervezőknek van egy olyan rossz szokásuk, hogy KAVICCSAL rakják ki az utcákat, ez mind Bologna-Milánó-ra igaz, és undorítóan kényelmetlen egy puhatalpú sportcsukában….

Itt még az sem volt, csak szimpla földutak, amik sártengerré transzformálódtak a viszontagságos körülményeknek köszönhetően…

 

A park közepén egy kisebb feka kolónia csoportosult, majd kedvesen kérdezgették, hogy nem-e akarok venni tőlük egy szubsztanciát, amit későbbiekben tüdőmbe inhalálva, a benne található pszichoaktív stimulánsoktól kellemes, bódult állapotot, majd fesztelen étvágyérzetet fogok tapasztalni? Persze a párbeszédünk nem ékelkedett ilyen tirádás kérdésekkel, szimpla wanna smoke-No thx and dont rob me plepleple eszmecsere után továbbsiettem a kisebb bandától. Bár volt egy gyors foot check, mindenki lábán valami Jumpman logoval fémjelzett, számozatlan szar lógott…

 

A diadalív alatt egy másik adag feka valami szar olasz zenére dabalgetett, ők nagyon viccesek voltak, főleg, hogy volt köröttük vagy 40 üres boros üveg….

Innen fogtam magam és elsétáltam egy tre torri nevezetű metrómegállóhoz, hogy majd én visszamegyek a belvárosba… JANEM. A tre torriról ugyanis kiderült, hogy egy epülő üzleti park, ahol már kész egy 48emelet magas Allianz székház, ami csak(!!) 22M széles… és épül még kettő, amiből az egyik már majdnem kész, a harmadikat még alapozzák…

Innen felhuppantam az 5-ös metróra, amikor meglátomvala, hogyaz egyik végállomás bizony a SAN SIRO, a névadó focicsapatom székhelye(nem, nem az internacionale), úgyhogy meglőttem egy kis detour erejéig a stadiont is.

Odaérve rusholtam, hogy legyen még valami univerzális balhé, hát nem volt, csak a szuvenírshop volt nyitva, ami nagyon király volt, csak minden VÉGTELEN pénzbe került…

Így csináltam egy fotót egy AC.MILAN sapkaban, majd elléptem a faszba….

 

Visszametróztam a belvárosba, majd a dóm környékén akartam vacsizni. Kinéztem Tripadvisoron a legjobb értékelésű pizzázót, be is támadom, de 10 perce bezártak… De benne makkor is volt egy idea, miszerint én ma este egy pizza/pasta és egy pohárka vörösbor társaságában töltöm az estét, ha a fene fenét eszik és ehhez a lehúzós, turistacsalogató, minőségtelen fostartályok valamelyikében kell is ennem… Hát percepcióm nem hagyott cserben, ugyanis 16€-ért kaptam, 5, azaz ÖT darab Tortellinit ami ricottával meg spenóttal volt töltve és nyakon volt csapva konzervszósszal ( PASTA SÍ HOMMADE SÍ, ANYÁD), de legalább a bor jó volt, meg kicsit bebaszcsiztam attól a 100ml-től is #budgetbebaszás…

 

Eztán még mászkáltam egy kicsit a milánói éjszakában, majd hazametróztam átmeneti szállásomra.

 

Mivel még éhes voltam és már másnap nem akartam étteremben enni, még mielőtt felmentem, gyors questbe kezdtem, hogy megtaláljam a közelben lévő carrefourt, ami 24/7 nyitva van. Ennek érdekében megkérdeztem egy olasz srácot, hogy merre van a kezében lévő zacskók által árulkodóan tényleg a közelben lévő carrefour, mire azt a választ kaptam, hogy go straight on a hundred meters that way, és rámutat egy Lépcsőházra… Mondom KÁ, biztos a lépcsőház aljában van…. A faszt… Mint a velencei résznél említettem, itt is a mértékekkel volt para, és Ő sem van tisztában a 100 méter valós fizikai méretével, ugyanis hozzávetőlegesen 4,5 ször távolabb volt a carrefour mint ahogy azt mondotta, így kb a másik metromegállóig kellett gyalogolnom, ahol alapból le is szálhattam volna, de sebaj, majd ha legközelebb Milánóban járok….

 

A szállásra visszaérve már a maradék airbnb-s lakók is megérkeztek, így találkoztam az emeletes ágyon felettem lakó Pedroval, aki mexikói, de amcsi, és spanyol-francia szakon tanul most éppen cserén van Lyonban, így össze vissza utazgat euban (mint a brüsszeli random amcsi csajok… ) Illetve ott volt még Stephi, az első cuki német csaj akit ever láttam. És mellé més smarty is volt, vegyész-kémikus végzettséggel, meg kegyetlenül vicces/cuki, félig angol, kicsit német akcentussal beszélte a világyelvet.

Előjöttek a sztorik, hogy ki miért van itt, merre volt merre megy, aztán a szokásos nemzetiségi viccek ( német precízió, trump-hillary. Miért nem beszél senki magyarul magyarokon kívül, miért vagyunk éhesek? ), imádom amikor teljesen random-értelmes- emberek egy társaságban, a világ bármely pontjáról el tudnak egymással beszélgetni….

Olyan fél egyig voltunk fent, utána én megint bevertem a szundikát, mert másnap (aznap) ismét korai indulással mentem vissza Bolognába, hogy kezdetét vegye az északolasz Tripem utolsó napja…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s